Bántóan gyér érdeklődés mellett zajlott le november 22-én a II. Szentendrei Városmarketing Konferencia. Pedig kiváló előadások hangzottak el, köztük számos olyan, helyben tevékenykedő vállalkozóé, akik civil, lokálpatrióta alapon tenni akarnak és tesznek is a városért.

Egyikük, az Édeni Édességek Csokibolt tulajdonosa, Pelle Csilla előadásából álljon itt néhány megfontolandó gondolat. Ezeket a gondolatokat a Szeresd Szentendrét Egyesület – amelyhez a Csokibolton kívül további 20 helyi vállalkozás tartozik – is magáénak vallja és üzletének működtetésében alapelvének tekinti.
"Szentendre hasonlatos az én szememben ahhoz, mint amikor valaki nem találja saját magát, saját útját és újra meg újra nem érti , hogy kapcsolatai, viszonyai az őt érő esetleg baljós események miért pont vele történnek , miért mindig másképp, mint ahogy szeretné?
Mert „ami belül az kívül”. A város külső arca nem tud mást tükrözni , mint ami belül van.
Ha az emberek rosszkedvűek, begubóznak, csak túlélik, de nem élik hétköznapjaikat, nem gondolnak városukra, közösségekre, akkor hiába gondolkozik, kutat, ír sok okos szakember sok pénzért, hiába a csoda városmarketing terv. Kényelmetlen és csinált lesz. ( ….)
Mind a városmarketing, mind a kereskedelem szempontjából elsődleges fontosságúak a városlakók. Ha a helybélieket sikerül megnyerni, akkor az ügy nyert, szerintem. Mert a legeslegnehezebb őket meghódítani. (...)
Ha végre sikerül a városlakóknak rátalálni egy helyre, megszeretni azt valamiért, és szépen vissza is járni oda, újra és újra útba ejteni - esetleg akkor is, ha már nem lehet előtte megállni - akkor a kép, melyet egy városunkba látogató lát , őszinte lesz. Az ami: egy jó kis boltocska sok helybélivel.
Akkor a turista is szívesen betér, hisz érzi ezt, és vissza is tér. Mindannyian ugyanazt kedveljük turistaként egy idegen városban, elvegyülni a helyiek között azokon a jó helyeken, amelyeket ők is előszeretettel használnak.(....)
Pelle Csilla és a Szeresd Szentendrét Egyesület tagjai
Az előadás teljes szövege letölthető itt doc. formátumban:
Városmarketing és kereskedelem

Az alábbi levelet - amelyben a konferenciáról és az ott elhangzottakról fejti ki véleményét - a közel 20 éve Szentendrén élő dr. Szabó Erzsébet jutatta el hozzánk.

Merre tovább Szentendre?
Gondolatok a Városmarketing Konferencia kapcsán

Szentendrén élünk a 90-es évek eleje óta, örömmel költöztünk ide, az ország gyöngyszemének nevezett kisvárosba. Az évek során láttuk a városban az értékeket, és láttuk a tennivalókat. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a város nem fejlődik úgy, mint amilyen lehetőségek erre a rendszerváltás után megnyíltak. A mindenkori városvezetés politikai kötélharcot folytatott, a művészetet tolták maguk előtt, mint védőpajzsot, mögötte a város pedig minden vonatkozásban amortizálódott. Változást ma sem tapasztalunk, de már nem politikai okokból, hanem – ki kell mondani – dilettantizmusból. Reméltem, a városmarketing konferencián végre pozitív változásokról számolnak be a meghívott előadók és a hozzászólók.
A részvétel lesújtó volt. Az előadókkal és a szervezőkkel együtt talán 20 fő ült a teremben a konferencia megnyitásakor. Sokkal több résztvevő a nap folyamán sem volt. A konferencián nem vettek részt az önkormányzati képviselők –tisztelet a kivételnek –, az első előadás után a polgármester úr is elment. Hát kérem, ha maguk a képviselők és a polgármester úr sem méltatták arra az egyébként neves előadókat, hogy meghallgassák őket, talán ne csodálkozzanak a szervezők a gyér érdeklődésen.
Dr. Dietz Ferenc polgármester úr köszöntője után vitaindító előadást Garamhegyi Ábel államtitkár úr tartott, aki kiemelte, hogy meg kell találni azt a „gyújtópontot” ami a város vonzereje lehet! Szentendre számára vitathatatlan vonzerőt jelent a művészeti öröksége, hagyományai, a Duna-part és a Skanzen, amely utóbbi önmagában is hatalmas értéket képvisel. Ezen vonzerők kihasználására, fejlesztésére építve kell a megfelelő marketinget kialakítani.
Első lépés ez irányban az élhető város megteremtése, tisztasággal, felújított épületekkel és utcákkal, rendezett közlekedéssel. Mert talán ez lenne a város legjobb marketingje! Sajnos az előadók egyike sem szólt a városközpont sürgető rehabilitációjáról, az omladozó vakolatok, épületek rendbetétele, a bokatörő burkolatok cseréje érdekében teendő, halaszthatatlan intézkedésekről. Pedig a városkép, a közlekedés nehézségei nagymértékben rontják a turisták és a városlakók közérzetét, sőt a múzeumok látogatottságát is.
A 21. század küszöbén a sétálóutcák esztétikus burkolását, a turisztikai látványosságok, múzeumok kényelmes megközelítését, a vendéglátóipar színvonalas szolgáltatásait joggal várja el a turista, mert hozzászokott ehhez Európában, de akár Magyarországon is. A magyar városok többsége a 90-es évektől kezdve napjainkig már felújította városközpontját, kialakította a sétálóutcáit. Ez idő alatt a mi városunk vezetői nem tettek semmit, legfeljebb jobb és baloldalról egymásnak feszültek a város kárára. A városlakók látják, egyre inkább elveszti Szentendre a korábbi varázsát, még mindig a múltból akar, de egyre kevésbé tud megélni.

Szentendre, mint fürdőváros
Érthetetlen, miért fordítja a város termálkút-fúrásra a rendelkezésre álló szűkös forrásait, ami jelenleg közel 50 millió forint (vagy több?) szó szerint „Dunába dobott pénz”, ahelyett, hogy a pályázati projektek önrészére tartalékolta volna azt.
Tisztelt Képviselő Urak! Vegyék észre végre, hogy Szentendre nem „fürdőváros” jellegével vonzza ide a turistákat! Elhibázott döntés volt a mai körülmények között a vállalkozói tőke ilyen támogatása. Annál is inkább mert új termálfürdő létesítésére jelenleg nincs pályázati úton elnyerhető pénz. Évek múltán lehet létjogosultsága egy ilyen projektnek is - feltéve ha találnak gazdaságosan kitermelhető termálvizet - amikor már csak egy termálfürdő-szálloda komplexum hiányzik a vonzerő növeléséhez. Ez a projekt tipikusan a vállalkozói tőke területe, hagyják őket kibontakozni!

Pályázati lehetőségek
A konferencián értékes előadást tartott Szabó Imre a Közép-Magyarországi Régió FT elnöke a december elején kiírásra kerülő, remélhetőleg a városházi szakemberek előtt sem ismeretlen városrehabilitációs projektekről, szinte szájba rágva melyik projektre pályázzon Szentendre.
A pályázatokat 2008. januártól márciusig lehet beadni, a pályáztatásra létrehozott kht munkatársai bizonyára felkészülnek rá, hogy sikeres pályázatokat nyújtsanak be. Örültem volna, ha az érintettek részt vesznek a konferencián és első kézből tájékoztatnak a projektek készültségi fokáról. Például a tervezési munkákról, a pályázati önrész előteremtésének lehetőségeiről. Az utóbbi időben- amint erről értesülhettünk e lap hasábjain is- 3,5 milliárd Ft hitelfelvétel tárgyalására adott felhatalmazást a képviselőtestület a polgármester úr számára. Magyar Judit a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke, Radványi G. Levente volt alpolgármester és mások nyilatkozatai és írásai megerősítik, hogy légből kapott szám ez a 3,5 milliárd forint, dobálózik a képviselő-testület a milliárdokkal, anélkül, hogy lelkiismeretesen végiggondolnák, hogy mibe rángatják bele a lakosságot. Kérem, hogy hozzák nyilvánosságra a Dumtsa Jenő Program azon projektjeit, amelyek a megvalósíthatóság szempontjából nyerési eséllyel indulnak a pályázatokon. Nem gigaprojektek álomszerű terveiről szeretnénk tájékoztatást kapni, hanem jól előkészített, reális, gazdaságilag megalapozott lépésekről. Remélem, a képviselők tisztában vannak azzal, hogy felelősek azért, hogy a városfejlesztési program sikeres legyen, és olyan számításokkal alátámasztott forrásfedezet igénylését támogatják, amely felhasználása után a város lakói a szépülő Szentendrére és nem eladósodásukra gondolnak.

Skanzen és a város kapcsolata
Előadásában dr. Cseri Miklós, a Skanzen főigazgatója tájékoztatást adott a Skanzen fejlesztési terveiről. Elemezte milyen minimális együttműködés van a néprajzi múzeum és a városvezetés között, amely tulajdonképpen együttműködésnek nem is nevezhető. Pedig a Skanzen 46 együttműködési megállapodást tudhat magáénak különböző szervezetekkel, intézményekkel, amely együttműködési megállapodásokat, mint tudható, a pályázatok elbírálásánál is pozitív szempontként értékelnek. De megállapodás hiányában is lehetne szoros együttműködés a várossal, a Skanzen főigazgatója a konferencián is felajánlotta segítségét, pályázati tapasztalatukat, a projekt-fejlesztési gyakorlatukat. Sajnos nem volt kinek!
Tisztelt Városvezetés! Nagyon nagy hiba, hogy nincs megfelelő együttműködés és kapcsolat a városháza és a Skanzen között! A városlakók nevében is kérem, fogadják el Cseri úr ajánlatát és alakítsák ki az együttműködés formáit, területeit. Állítom nincs Európában még egy város, ahol egy ilyen kulturális értéket képviselő múzeum és az otthont adó város között nem létezik semmilyen érdemi kapcsolat! Talán előbbre tartanánk a város fejlődésében is, ha előbb profitálnak a Skanzen marketing politikájából és projektmenedzseri tudásából!
Ha össze lehetne kötni a városi programokat és az időigényes Skanzen látogatást, akkor a turisták talán két napot is városunkban töltenének a szálloda és vendéglátó tulajdonosok hasznára és a város adóforintjainak növelésére.
Tisztelet a város vezetésében helyet foglaló szentendrei patriótáknak, de vegyék észre, hogy a szakszerű tenni akaráshoz a szülőföld szeretete kevés! Feladataik elvégzéséhez bátran vegyék igénybe a területen jártas szakemberek munkáját. Bizonyára ez kevesebbe kerül, mint amekkora kárt lehet okozni a hályogkovács bátorságával meghozott intézkedésekkel.

Írásommal nem kívántam senkit sem megbántani, de azt tapasztalom, hogy a fenti kérdésekről megjelent, egyre kritikusabb hangú újság cikkekre semmilyen érdemi reakció nincs az illetékesek részéről. Célom az volt, hogy vitára késztessem a város vezetését és az olvasókat, hogy írják meg érveiket pro és kontra.

Dr. Szabó Erzsébet