online-jegyvásárlás
online bérletvásárlás
fbikonSzentendrei Tavaszi Fesztivál
 
 
Szentendrei Teátrum és Nyár blog
 
Dunaparti művelődési ház Szentendrei Tavaszi Fesztivál Szentendrei nyár és teátrum ADVENT SZENTENDRÉN  P'Art Mozi Szentendrei Kulturális Központ
Dunaparti művelődési ház Szentendrei Tavaszi Fesztivál Szentendrei nyár és teátrum ADVENT SZENTENDRÉN  P'Art Mozi Szentendrei Kulturális Központ

 

Amikor elfogynak a szavak
2017-03-11.

Fontos számára, hogy a vele hasonlóan rezonálókkal dolgozhasson. Györgyi Anna színművésszel ez már a negyedik közös munkájuk, állandó dramaturgja Garai Judit. Hidvégi Nóra rendezőt kérdeztük női sorsokról, színházról, Bergmanról, és a hamarosan bemutatásra kerülő Persona című előadásról.

A Persona több ponton is kötődik korábbi rendezéseidhez. Női sorsok izgatnak, őket mutatod meg a színpadon, általában nőkkel dolgozol.
A vágy bennem van, hogy nem csak tisztán női karaktereket felvonultató előadásokat kell csinálnom, volt is erre példa, de aztán valamiért rendezéseimkor mindig ide kanyarodom vissza. Abból tudok dolgozni, ami izgat, ami foglalkoztat. Nőként ebből tudok csak kiindulni, hogy ezek a szerepek, amelyeket magam is játszom, női szerepkörök. De biztos lesz majd másképp is.

Ezek az előadások női szemszögből a kapcsolatokról szólnak. Mi izgat ezekben a kapcsolatokban? A szenvedély, a szerelem története, a nő szerepe a kapcsolatban?
Talán az érdekel a legjobban, hogyan tudom feldolgozni a magam nőiségét. Ehhez találok a színházon keresztül karaktereket, sorsokat, s választ keresek arra is, hogy bennem hogyan működnek ezek az érzések, viszonyrendszerek. A rendezéskor újraélem a saját történeteimet is. Meg a hiányt.

A Persona című előadás ezeket a hiányokat mutatja meg, az elnémulás-történetben még a beszéd is hiány. Rendezőként Elisabeth némajátéka milyen rendezői instrukciót kívánt? Hisz ő csak a személyiségével, arcával, karakterével van jelen a színpadon.
Boldog vagyok, hogy Györgyi Anna játssza a színésznőt, akivel ez a negyedik közös munkánk. Hasonlóan gondolkozunk, sokszor szavak nélkül is értjük egymást. Bízom benne, tudom, hogy minden gondolata és gesztusa a helyén van. Szavak nélkül is pontos és erős a játéka. Puszta jelenléte is vonzza a tekintetet.

Instrukciókat mégis kell adni.
Nagyon lekottázom az előadásokat. Rendben, rendszerben gondolkodom, amiben szabadságot adok a színészeknek, de a rendet én teremtem meg. Nagyon részletesen elmondom, mi miért történik a színpadon. Elemző típusú rendezőnek tartom magam, de szeretem, ha a színész ezen belül szabadságot kap. Az előadás vázáról, a benne lévő utakról, a történetet körülvevő világról nagyon határozott elképzelésem van, de az utakat maguk járják.

Rendezéseid, bár többszereplősek, középpontjukban egy-egy monodráma áll, mint ahogy a Personában is, ami alapvetően egy belső monológ több hangra hangolva. A Persona is egy monodráma?
A Rövid című rendezésemben is mind a három nő ugyanarról beszél, ugyanaz a kiindulópontjuk, hasonlóak az érzéseik, csak máshogy fogalmaznak. A mostani előadásban Alma nővér (Balsai Móni) mondja ki azt, amit a színésznő érez. Ez egy nagyon erős kettős. Izgalmas megmutatni, hogy egy emberben hány hang szólal meg. Mert így élünk, hogy ezek a párbeszédek folyamatosan mennek a fejünkben. Az előadás olyan, mintha ezeket a hangokat hangosítanánk ki. A doktornő (Urbanovits Kriszta) mint egy külső szem figyeli a történéseket. Mint amikor az embernek szembe kell néznie a félelmeivel, de mindig jön kívülről egy hang, ami lehet egy segítség, de hátráltathat is.

Milyen viszonyban áll egymással a három nő?
Nagyon sok olvasata, értelmezési lehetősége van. De akárhányszor is néztem a filmet, akárhányszor olvastam el a szövegkönyvet, számomra egy nő, egy ember létezik.

Bergman hihetetlenül pontosan, mélyen ábrázolja szereplőit. Mit tud ő a nőkről?
Azok a művek izgatnak, ahol sokáig elfedve marad, hogy nőről vagy férfiról szólnak. Sorsok érdekelnek. És ebben nem különböznek a női és férfisorsok, ugyanabból a gyökérből táplálkoznak, az élet, a szocializáció tesz mássá bennünket, de az alapvető érzelmek egyfélék.

Az talán lényegtelen, hogy éppen az Elektra előadása közben némul meg váratlanul Elisabeth. De ez a némaság szimbólum. Mi mindent jelképez? Számomra egyértelmű, hogy erre a fajta csöndre szinte mindenki vágyik. Amikor minden felgyülemlik és elfogynak a szavak, lehessen azt mondani, hogy elég! Hogy olykor magunkra csukhassuk az ajtót, s ameddig nincs mit mondanunk, ne kelljen megszólalni. Erre a visszavonulásra sokan vágyakoznak, csak félnek megtenni.

Filmes eszközökkel sokkal egyszerűbb megjeleníteni az álom és valóság összemosódását. A színpadon hogy lehet megmutatni mindazt, ami a színésznő képzeletének szüleménye? Ezt a furcsa lebegést?
Klimó Péter jelmez- és díszlettervező és Nyitrai László zeneszerző érzékenységükkel sokat segítettek abban, hogy a minimalizált díszletek között, nagyon finom hangeffektusokat használva a darab álomszerűsége végig jelen maradjon. Vizuális vagyok, képekben gondolkodom. Azt a pillanatot akartam képileg megmutatni, ami akkor történik meg Elisabeth fejében, mikor úgy dönt, többé nem szólal meg. Ez a kép annyira erős, hogy szinte beszippant, mint egy álom.

A Persona a hatvanas évek emblematikus Bergman filmje volt. Sokaknak nagyon erősen beéghetett az. Ötven év múltán mi az, ami ma is szól?
Számomra fontos, hogy új értelmezést találjak. Ebben nagy segítségemre van Garai Judit dramaturg, állandó munkatársam. Ha megtaláljuk ezeket a ma is érvényes gondolatokat, akkor nem a filmet adaptáljuk színpadra, hanem a mai világra is releváns előadást hozunk létre. Ha mi el tudunk szakadni a filmtől, akkor remélem a nézőnek is sikerülni fog.

A színházi rendezők között korábban csak elvétve lehetett nőket találni. Ma talán ebben jobb a helyzet. Ma is nehezebb érvényesülni nektek ezen a pályán?
Ez kevésbé foglalkoztat, amikor dolgozom, a saját örömömre teszem. Csak akkor rendezek, ha van mondanivalóm. Hosszú évek telnek el egy-egy rendezés között. De amikor van ötlet és vágy, ha látom, hogy működne színpadon, megállíthatatlan vagyok, küzdök érte. Úgy tűnik, eddig olyan előadásokat választottam, amelyek érdekelték a színházakat, a nézőket.

Az interjút készítette: Marton Éva

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyitóoldal | Tedd a kedvencek közé | Legyen ez a nyitólapom | HÍRLEVÉL | TÉRKÉP | INFO | KAPCSOLAT | IMPRESSZUM
SZENTENDREI TOURINFORM IRODA | SZENTENDRE VÁROS ÖNKORMÁNYZATA

© Szentendrei Új Kulturális Központ | Portálfejlesztés: Juhász Angéla

Szentendre és Vidéke
Partmozi
elevenkert
Tourinform
PMK
Ferenczy Múzeum
Muvészet Malom
PMK
Skanzen
Vujicsics Tihamér Zeneiskola
Dumtsa Korzó
szentendre.hu