2020. február 14., 22:55
A hónap műtárgya februárban ef Zámbó István: Szentendrei látkép című alkotása. A kép a Városháza földszintjén, a lépcsőfordulóban látható. Ef Zámbó István munkáival a hivatal több pontján találkozhatunk a következő hetekben, a művész volt a vendége a hagyományos Művészteának is.
ef Zámbó István: Szentendrei látkép, 2016-17.
olaj, farost, 90 x 120 cm
Fotó: Deim Balázs FMC
ef Zámbó István nem csak egy szentendrei képzőművész. Több mint 50 éve a város művészeti életének aktív, alakító tagja. Zenekarának, az A. E. Bizottság „örömzenéjén” több nemzedék nőtt fel. A Vajda Lajos Stúdióban, taggá lenni a fiatal művészek számára még mindig etalon, és ef Zámbó a mai napig aktív alkotó és fellépő művészként vesz részt az 1972-ban, a barátaival megalapított egyesület mindennapi életében. Számos performatív műfajban is otthonosan mozog, filmeket készít, szobrokat, designtárgyakat épít, kiáltványok, manifesztumok kísérik munkásságát. Legendássá vált rendszeres akciói voltak a szentendrei Szabadtéri Tárlatok, és a Fő téri Nalaja Happening.
Amikor története elkezdődött, 19 évesen Üzenet a huszonegyedik századból címmel naplót vezetett, amelyben vázlatok, versek, képek szerepeltek, s az oldalakon már akkor megmutatkozott abszurd, formabontó gondolkodása, váratlan képzettársításai. Életét áthatja a művészet, magát ösztönös alkotónak tartja, de rendkívül tudatosan használja a vajdai, kornissi örökséget, a montázstechnikát, Barcsay rajzos komponálásmódját, Deim Pál bábuját. Műveit sajátos, popos szimbólumokból építi fel, amelyek többnyire szabályos kompozícióba rendezi el a képmezőkben. A Szentendrei látkép a homogén felületeket kitöltő, tobzódó színeivel szinte enciklopédiája ezeknek az emblematikus ’efzámbói’ motívumoknak. A felhasznált jelképek együttesen egy csak rá jellemző szürrealista-neodadaista művészi univerzumot teremtenek. Műveit az elmaradhatatlan játékosság és irónia hatja át, és persze az erotika, „ami mindig középen van”. Meghatározó elemei az emberi alak, a mindenható DNS, a szeretett otthont jelképező pirostetős ház, a templomtorony, a pöttyös labda és a koporsó, az élet és a halál egységének kifejezői. A biztonságot jelentő falak között, az ablakból kitekintő varrott testű bábuk a sebezhetőséget jelenthetik, a settenkedő leopárd a szabadság és azzal együtt a létért való küzdelmet szimbolizálhatják, a repülő házak, a templom a múló időre utalhatnak. A gazdag motívumrendszer jelentéstartománya azonban nem kötött, a kép mindenkori szemlélője számára nyitva marad.
Muladi Brigitta
ef Zámbó István 1950. január 3-án született Salgótarjánban.
Autodidakta képzőművész, más műfajokban is kísérletező alkotó (szobrászat, grafika, zene, performance, film, multimédia).Magyarország egyik leghíresebb művészeti társaságának a Vajda Lajos Studiónak, és a hazai alternatív rock zene kultikus zenekarának, a Bizottság Együttesnek az alapítója. A Szentendrei Szabadtéri Kiállítások (1968-1978) és a Performance és Nehéz Zenei Fesztiválok (2003-2008) szervezője. 1976 óta a Művészeti Alap és a Képzőművészek Szövetségének tagja. Művei megtalálhatók magán és közgyűjteményekben, kül-és belföldön. / Magyar Nemzeti Galéria, Ludwig gyűjtemény Aachen (Németország), Västerås Konsthal (Svédország), Nünberg Stadtmuseum Grafikai Gyűjtemény, Szentendrei Ferenczi Múzeum, Székesfehérvár István Király Múzeum, Kaposvár Rippl-Rónai Múzeum stb.
Fontosabb egyéni kiállításai:
Dubniczay-palota • 2015. Debrecen, Csokonay Gimnázium • 2015. Hajdúböszörmény, Hajdúsági Múzeum
Díjak:
