A kultúra képviseletében

A világjárvány hozta korlátozások enyhítésével Szentendre kulturális élete is felívelőben. Június végén újranyitottak kedvenc helyeink, és már javában szervezik az idén nyárra tervezett programokat is. Többek között ezekről kérdeztük Lakatos Juditot, a Szentendrei Kulturális Központ ügyvezetőjét.

Az elmúlt időszak személyi változásairól sok mindent olvashattunk a közösségi médiában, de azon a platformon a Kulturális Központ vezetése nem reagált. Miért döntöttek így?

Miután a P’Art Moziban munkavállalói felmondás történt, az okok és a körülmények általam történő nyilvánosságra hozatala, vagy kommentálása az érintettek személyiségi jogait sérthették volna. A közösségi médiát egyébként sem tartom annak a platformnak, ahol bármit meg kellene indokolnom, nem mellesleg egy felmondás okait a munkáltató nem is feltétlenül ismeri. Megköszöntük az érintettek munkáját, sőt, nagyon hálásak vagyunk, hogy a mozit sikerre vitték és országos hírűvé tették, de miután felmondtak, nekem semmi más feladatom nem volt, mint továbblépni és továbbvinni azt a szellemiséget, amit képviseltek, és amit a szentendreiek szerettek. Találtunk egy olyan kollégát, aki programszervezőként alkalmas is erre a feladatra, akinek ez a fajta szakmaiság a kisujjában van, és aki iránt teljes bizalommal vagyunk.

Kalmanovits Balázsról van szó, aki időközben munkába is állt. Hogyan találtak rá?

Még hónapokkal ezelőtt kaptuk meg Zakar Ágnes önkormányzati képviselőtől a szakmai önéletrajzát. De én is ismerem őt korábbról, így nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy még mindig ráér és elvállalja ezt a pozíciót. Hozzáteszem, nem ígérem azt, hogy teljes egészében a korábbi vezetés tervei szerint halad majd minden, mert természetes, hogy egy megújult stábnak lehetnek más, friss ötletei is, de természetesen a mozi profilja, a művészmozi jellege megmarad. Jelen pillanatban a nézőszámon az látszik, hogy folyamatosan növekszik az érdeklődés, így azt gondolom, hogy jó irányban vagyunk.

Milyen a munkakapcsolat a mozi jelenlegi stábjával?

Most egy új helyzetben vagyunk: Gerai Dóra – aki eddig üzemvezető volt – lett megbízva a mozi vezetésével, így heti szinten egyeztetünk a terveikről, az újdonságokról is, de a munka szakmai részébe nem szólok bele, vagyis ezek a megbeszélések operatív jellegűek.

A másik, a közvéleményt eléggé megosztó történés a közelmúltból, a cégátszervezés kérdése. Szó volt arról, hogy Szentendre kulturális és turisztikai feladatainak ellátását egy cégbe szervezik, a Teátrum pedig különálló városi cégként működik tovább, majd ezt a döntést a polgármester elhalasztotta. Áll még az átszervezés terve?

Az ebben való döntés, így magának az átszervezésnek az előkészítése nem az én – vagy más érintett ügyvezető – feladata vagy kompetenciája. Ez polgármesteri hatáskör, jelenleg nincs információm ennek a koncepciónak az alakulásáról.

Maradt tehát a kettős ügyvezetés, Lőrinczy György május óta vezeti a Teátrumot. Vele milyen a munkakapcsolat?

Lőrinczy György az előadóművészeti ügyvezető, én pedig az általános ügyvezető vagyok. Abszolút megoszlanak a felelősségi területeink, amik jól elhatárolhatók egymástól, de folyamatosan egyeztetünk, hiszen csak úgy tud a cég sikereket elérni, ha segítjük egymás munkáját. Az elmúlt bő két hónap tapasztalata az, hogy minden gördülékenyen megy.

Mi a helyzet a további területekkel? A mozin kívül a Barlang, különböző rendezvények, fesztiválok és a közművelődési feladatok is a Kulturális Központ feladatkörébe tartoznak. Hogyan sikerült az újraindulás?

Én egy picit beszélnék a világjárványról is. A járványügyi szabályok értelemszerűen szűk korlátokat szabtak a lehetőségeinknek, de azt gondolom, hogy mi mindig próbáltunk olyan újdonságokat kitalálni, amik végül országos szinten is egyedülállóak lettek. Amire nagyon büszke vagyok, az a már sokat emlegetett KultSzerenád, amikor is tavaly úgy gondoltuk, hogy most mi megyünk el megköszönni az embereknek azt, hogy otthon maradtak. Ezt az időszakot tizenkét szombaton át, tíz fellépővel (szólózenész/énekes, duó, zenekar) és tizennyolc koncerttel zártuk. A KultSzerenád programsorozatot a Söndörgő három ingyenes koncertjével fejeztük be, amit minden alkalommal, amikor lehetőségem van rá, megköszönök nekik.

A másik a KultKöltészet. Szerettük volna a Költészet Napját különleges módon megünnepelni, de az online tér adta lehetőségek áprilisra már kifulladtak, így azt találtuk ki, hogy a helyiek verseivel borítjuk be a várost. Rengeteg, több száz vers érkezett hatvanegy szerzőtől, nem is gondoltam volna, hogy ennyire fogékonyak lesznek az emberek erre a felhívásra. Az alkotásokat kihelyeztük buszmegállókba, közintézmények ablakaiba, készítettünk egy térképet az útvonalról, és azt április 11-én – majd azt követően is – egy sétával vagy akár kerékpározva is be lehetett járni. Mindezt minimális költségvetésből, a kollégák áldozatos és lelkes munkájával tudtuk megvalósítani.

A legbüszkébb pedig a gyereknapi programunkra vagyok, ugyanis annak tervezése okozta a legnagyobb fejtörést. Az volt ugyanis a célunk, hogy egyetlen gyereknek se kelljen lemondani a részvételről azért, mert a szüleinek nincs védettségi igazolványa. Így azt találtuk ki, hogy a város hét pontján különböző feladatokat és fejtörőket helyeztünk el a gyerekeknek, aminek a bejárása másfélórás séta volt. A nap végén hatszázhatvanegy résztvevő gyereket számoltunk össze a Tourinform Irodában, ahol is az utolsó pecsétjüket kapták meg, igazolva azt, hogy sikeresen teljesítették a túrát. Majd minden állomáson kaptak ajándékot, a programban résztvevő vállalkozók jóvoltából. Fantasztikus érzés volt találkozni a sok kipirosodott, fagyival maszatolódott, fáradt és boldog gyerekkel. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk.

Azóta viszont újabb enyhítések léptek életbe.

Igen, és megnyitott a Barlang, ami heti három-négy alkalommal kínál izgalmas programokat, beindultak a táborok a Dunaparti Művelődési Házban (DMH), az udvaron hetente kétszer kertmozi működik, illetve már szervezés alatt vannak a Szentendrei Ister-napok is [interjúnk július 2-án készült – a szerk.], amit sajnos még mindig nem tudunk a Duna-korzóra kivinni, így a népzenei koncerteknek a kétszáznyolcvan fős befogadóképességű DMH udvar lesz a helyszíne, ahova védettségi igazolvánnyal lehet majd belépni. Gasztronómiai kiállítók helyett – támogatva a helyi vállalkozókat – a városi éttermek várják szeretettel a vendégeket. A gyertyaúsztatást viszont a megszokott módon tartjuk meg.

Az idei augusztus 20-i ünnepségnek a MűvészetMalom ad majd helyet, és javában zajlik az augusztus 27. és 29. között megrendezésre kerülő Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivál tervezése, szervezése is.

Ha a tervekről beszélünk, akkor muszáj megemlítenem azt is, hogy 2021-ben mintegy százhúsz millió forinttal kevesebből gazdálkodunk, így a Szentendrei Ister-napok nem is szerepelt a költségvetésünkben. Szomorúan mondtunk volna le róla, de akkor ígéretet tettem arra, hogy mindent megteszek azért, hogy pályázatok és szponzorok segítségével mégis sor kerüljön rá. Végül mindez sikerült – nyertünk pályázati pénzt, találtunk szponzort és egy váratlan, a DMH udvarának bérléséből befolyt összeg is hozzájárult ahhoz, hogy július 16-án, 17-én és 18-án megtartsuk a

Duna-ünnepet.

Az interjú előtt azt mondta, szeretne a Szentendre és Vidéke városi lap értékelésére is kitérni.

Igen, mint a lap kiadásáért felelős ügyvezető szeretném ennek a lapnak a hasábjain is elmondani, hogy véleményem szerint tökéletesen sikerült az a koncepció, amire a főszerkesztő a pályázatában vállalkozott. Azt tapasztalom, hogy az újság folyamatosan arra törekszik, hogy megtartsa a pártatlanságát. Alapvetően egy közéleti magazinná vált, rólunk, városlakókról és nekünk, városlakóknak szól. Nem célja, hogy bármely politikai oldal érdekeit kiszolgálja. Fontos és előremutató eredménynek tartom, hogy ha a lapban Városházi Melléklet jelenik meg, az minden esetben a városi kommunikáció költségvetésének a terhére és a tervezett oldalszámon felül történik. A hozzám érkező visszajelzések is azt igazolják, hogy az olvasók szeretik a SzeVi-t és igénylik, hogy minél több helyre eljusson. Az idei szűkös költségvetés a lap példányszámát érintette, azt csökkenteni kellett, de bízom abban, hogy 2022-ben minden szentendrei háztartásban olvasható lesz a Szentendre és Vidéke.

Immár másfél éve vezeti a Kulturális Központot. Visszatekintve mi jelentette eddig a legnagyobb kihívást?

A covidra senki nem számított, és az, hogy a járvány ellenére is fenn- és egyben tartsam a központot, nagy feladat volt. Itt olyan emberek dolgoznak, akiket az éltet, ha kreatívak lehetnek, ha zajlik körülöttük az élet, ha programokat szervezhetnek – a covid mindannyiunk lába alól kihúzta a talajt, és nem csak a városlakók, de a kollégák miatt is muszáj volt olyan dolgokat kitalálni, ami kizökkentett bennünket abból a bizonytalanságból, ami éppen körülvett bennünket. Türelemmel és beleérző képességgel kellett egymás felé fordulnunk, hiszen ez mindenkinek egy új és kilátástalannak tűnő helyzet volt. Sajnos, voltak személyi változások is, de vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem tudok versenyezni egy háromszoros fizetési ajánlattal. Mindenesetre azt gondolom, hogy most egy olyan csapat van a cégnél, amelynek tagjai mind emberileg, mind szakmailag is kimagasló egyéniségek és tehetségek, szeretik a várost és szeretnek a városért dolgozni. Remek kollégákkal dolgozhatom együtt, akikért tűzbe teszem a kezem. Ha pedig a jövőbe kell néznem, akkor változatlanul azt mondom, hogy a Kulturális Központ egy kultúraközvetítő intézmény, a kultúra viszont sokszínű, mi pedig arra törekszünk, hogy a programjaink annyira változatosak legyenek, hogy

senki ne mondhassa azt, nem megyek le a városba, mert nincs semmi, ami érdekel, hanem végül mindig és mindenki, minden korosztály találjon valami kedvére valót – legyen az a mozi, a Barlang, egy koncert vagy egy előadás.

Mennyire lehetséges az intézményt függetleníteni a helyi aktuálpolitikától?

Én arra szerződtem, hogy a kultúrát képviseljem. Volt egy nagy elődöm, akire gyerekként, diákként és felnőttként is felnéztem, Perjéssy Barnabás. Ő soha nem engedte be a politikát a kultúrába, amikor engem megválasztott a képviselő-testület, én is ezt tűztem ki egyik célomnak. Igen, kapok politikai támadásokat, de ezekkel nem tudok, és nem is akarok mit kezdeni. Egyedül a szakmai kritika az, amiről azt gondolom, hogy minden esetben el kell gondolkodnom, le kell vonnom a következtetéseket, és ha igaz kritikát kapok, akkor változtatnom is kell. Azonban a politikától, a politikai haszonszerzés miatt bennünket ért támadásoktól mind magamat, mind a kollégáimat szeretném távol tartani.

Bellai László