KMETTY János – Az örök kereső

Kmetty János (1889–1975) a hazai modernizmus egyik meghatározó képviselője, pályakezdését a nagybányai neósok, a Nyolcak, a francia kubizmus befolyásolta; itthon részese lett az aktivista mozgalomnak, majd a két világháború között a progresszív szemléletű művészeket tömörítő Képzőművészek Új Társasága (KUT) tagjaként dolgozott. Mint legtöbb kortársa, Kmetty János is eljutott Párizsba, majd Kecskemétre, Nagybányára és Szentendrére. 1946-ban választották be a Szentendrei Festők Társasága és a művésztelep tagjai közé. A Duna-parti kisváros élete végéig meghatározó témát és keretet nyújtott festészetének.

Kmetty Jánost a kubizmus egyik hazai megismertetőjeként tartjuk számon, bár nem vette át annak minden jellegzetességét: egy saját festői világához igazított, egyénileg értelmezett változatát alakította ki. A művész alapvető feladatának tartotta, hogy a festészet szemléleti igazságait és a kor szellemét egyaránt megtalálja. Alkotói programjának összegzéseként nevezte magát keresőnek, és erre utalnak Kassák Lajos szavai is: „Állandóan munkában van, nem azért, mintha eddig még nem bukkant volna rá semmi érdekesre és érdemesre, hanem azért, mert mindannál, amit eddig talált, még jelentősebbet szeretne a napvilágra hozni.”

Ennek jegyében születtek meg az egész munkásságát végigkísérő, életének szakaszait követő önarcképei, illetve a magasabb szintű rendet, harmóniát közvetítő csendéletei, városligeti, kecskeméti, nagybányai, majd szentendrei tájképei és az utolsó alkotói korszakára jellemző, kékes árnyalatú, geometrikus szerkezetbe illesztett kompozíciói.

2018. 12. 09 – 2020. 01. 15.

Helyszín:

Kmetty Múzeum

Kurátor:

Bodonyi Emőke