Ki az úr a háznál?- Pergolesi örökérvényű vígoperája korhű hangszerekkel

2022. augusztus 09., 21:55

Ki az úr a háznál?

Pergolesi örökérvényű vígoperája korhű hangszerekkel

 

Tehetetlen férfiak és ravasz asszonyok örök története elevenedik meg Szentendrén nem mindennapi formában: karmester nélkül, korhű hangszerekkel és korabeli játéktechnikával szólal meg Pergolesi népszerű műve, a La serva padrona (Az úrhatnám szolgáló). A Novák Eszter által rendezett előadás további különlegessége, hogy ötvözi a felolvasószínház és a klasszikus operajátszás hagyományait, a magyar és az olasz nyelvet.

 

Indul a próba: Hámori Szabolcs kottával a kezében egy franciaágyon ugrál, egyre dühösebben követelőzve. Mozgása követi a dallamot, ahogy egyre magasabban énekelve szólítja Serpinát, a szolgálólányt, ő is feljebb emelkedik, súlyt adva haragjának. Uberto, az agglegény úr – akit alakít – a kakaójáért rimánkodik, de a szolgáló – Zemlényi Eszter – pontosan tudja, mennyire az ujja köré csavarta már az idősödő férfit. Igyekszik feszegetni a határokat, és éppen ezért „csak azért se” készíti el a reggeli italt, s jót mulat magában, kívülről hallgatva az uraság egyre morcosabb reklamálását. Eközben a mamlasz szolga, Vespone, akit a némaszereplő Vatamány Atanáz alakít, tátott szájjal bambul a semmibe, ő az, akibe mindenki csak a lábát törli. A történet igazi happy enddel ér véget: Serpina női praktikáival eléri, hogy az úr feleségül vegye, sőt Uberto még abba is beleegyezik, hogy Serpina asszonyként, ha nem is mindenben, de parancsolgathat újdonsült papucs-férjének. Giovanni Battista Pergolesi 1733-ban minden létező sztereotípiát felsorakoztatott, amely a férfi-nő és az úr-szolga viszonyt jellemezheti, és mindezt belesűrítette a rendkívül szórakoztató, nagyjából háromnegyedórás művébe.

Nemcsak a darab cselekménye hozza a kliséket, a zene is hasonlóan épül fel: a kor jellegzetes motívumait halljuk az áriákba sűrítve. Felcsendül a Messiás híres Halleluja-kórusának dallamtöredéke, de a Vivaldi-versenyművek jellegzetes szekvenciái és a későbbi Mozart-művekből ismert virtuóz akkord-felbontásos belső szólamok is megjelennek. Pergolesi olyan zseniálisan építkezik kora slágertémáiból, hogy közben mégis egyedi és megismételhetetlen marad, ráadásul zenéje saját korában kifejezetten modernnek számított. A La serva padronát eredetileg intermezzónak komponálta, vagyis nem komoly műnek, csak egy nagyopera szüneteire, a közönség szórakoztatására készült, mégis egyik legnépszerűbb műve lett a Stabat Mater mellett.

Hámori Szabolcs és Zemlényi Eszter kottával a kezében mozog a színpadon, ami egy próbán akár természetes is lehetne, csak hogy ez szándékos. A felolvasószínház és a kottából dolgozás oka, hogy szokatlanul rövid próbafolyamat előzi meg az előadást, amelyet mindenki vállalt azért, hogy a barokk fesztiválon az opera műfajával is találkozhasson a közönség.

Nem emlékszem magam sem olyan operaelőadásra, amelyik a felolvasószínházat és a klasszikus operajátszás hagyományait így ötvözte volna, de a két operaénekes sem vett még részt hasonlóban. Ráadásul az előadás két síkon mozog majd: a recitativók, ahol a valódi cselekmény történik, ahol fontos minden szó és párbeszéd, magyarul hangzik majd el, egy olyan modern, kortárs nyelvezettel, amelyet maguk az énekes szereplők, Novák Eszter rendező és a csembalista, Szabó Nóra közösen alakítottak ki Lax Éva nyersfordítása alapján a próbafolyamat során. Ugyanakkor az áriákat, amelyek egy-egy hangulatot, pillanatot merevítenek ki, eredeti olasz nyelven hallhatjuk, ezek ugyanis a cselekmény követése szempontjából nem jelentősek, így a dallam és az olasz nyelv szimbiózisát nem kell megtörni.

„Szükségét láttuk annak, hogy érthető legyen az előadás. Akármennyire is az eredeti nyelv az olasz, Magyarországon kevesen értik, így a recitativókat a saját nyelvünkön kell énekelni, viszont azt is fontosnak tartottuk, hogy ami jó, azon egyáltalán ne változtassunk, és az áriák, vagy a darab végén a nagy basszus recitativo maradjon olasz nyelvű” -mondja Zemlényi Eszter. Hámori Szabolcs az utóbbiról megjegyzi: különösen érdekes lesz, ahogy a két nyelv egymásba olvad, hiszen magyar nyelvű prózával indul, majd a recitativo közepén vált olasz nyelvre, amely átmegy az áriába.

A recitativo szövege egyébként még a próbán is alakul. „Tisztelt szolga” – énekli Hámori Szabolcs, és Novák Eszter azonnal megállítja a próbát: „Ha szolgát mondanak, mindig férfira gondolunk, és az itt nem jó!” – mondja. „Kisasszony?” – kérdez vissza Hámori Szabolcs, majd rögtön javítja is magát: „Az nem jön ki szótagszámra. Legyen kishölgy?” „Próbáljuk ki!”- mondja Novák Eszter, és az ötlet beválik, beírják a kottába.

Hámori Szabolcs és Zemlényi Eszter egyetértenek abban, hogy az igazi nehézséget a felolvasószínházban az okozza, hogy a kotta folyamatos követése elvonja a figyelmet a színészi játékról és az éneklésről, és tévesztés esetén – mivel a zene megy tovább – nagyon nehéz pillanatok tört része alatt improvizálva korrigálni a hibát.

„Ha a szövegről lenne csak szó, és nem a recitativókról, és véletlenül más szó kerül oda, vagy más a lépés a színpadon, arra a szituációra egy prózai színész tud improvizálni, sokkal könnyebben meg tudja menteni a helyzetet. Minket viszont egy teljes zenekar kísér, ráadásul karmester nélkül, ez pedig nem annyira rugalmas szituáció, és most mégis annak kell lennie” – mondja Zemlényi Eszter.

„Azáltal, hogy nem lesz karmester a darabban, nemcsak egymásra kell rezonálnunk az előadás során, hanem a zenészekre is. Az a biztonság, amit egy karmester keze tud adni, most a kölcsönös figyelemben hatványozódik. Így sokkal jobban fogunk majd egymásra figyelni a zenészekkel, és ettől izgalmassá és élővé válik az előadás” – fogalmazza meg Hámori Szabolcs. Zemlényi Eszter kevésbé tart attól, hogy nem lesz karmester, mert úgy érzi, elég határozott tempókat tudnak adni maguk is, az áriákat tekintve a zenészekkel pedig nagyon egyezik a véleményük.

Vespone néma szerepébe egy nagyon tehetséges prózai színész került, Vatamány Atanáz, akitől nem áll távol az opera műfaja: jelenleg az SZFE negyedéves zenés színművész hallgatója, és első énektanára éppen Zemlényi Eszter volt. Jelenléte folyamatosan mozgatja a cselekményt, profi játéka húzza magával az énekeseket, egyetlen másodpercre sem hagyja leülni a színpadi történést, mellette nincs üresjárat.

A rendezés mellett az előadás zenei szempontból is különleges: korabeli hangszerek kópiáin, korabeli játéktechnikával, a kor szokásainak megfelelően karmester nélkül, kis létszámú kamaraegyüttessel szólal meg a darab, amelynek zenei megvalósítása a jelenlegi tudásunk alapján a lehető legjobban megközelíti az 1733-as ősbemutató hangzásvilágát.

Az előadás zenei vezetője Illés Szabolcs, a régizenei irányzat legendás mestere, Sigiswald Kuijken egyetlen magyar tanítványa. Az opera bemutatója a szentendrei Barokk udvarlás nevű minifesztivál egyik nyitórendezvénye, amely keretében három napon át, augusztus 12-től 14-ig korhű hangszereken megszólaló barokk zene költözik a Duna-parti város barokk épületeinek hűs udvaraiba. Pergolesi La serva padronáját augusztus 12-án este fél kilenckor a szentendrei Városháza udvarán láthatjuk, a fesztivál zenekarának kíséretével.

 

(Kiss Eszter Veronika)

« szeptember 2022 » loading...
h K s c p s v
29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
1
2
hét 26

Európai Sporthét Szentendrén

szeptember 23. 08:00 - szeptember 30. 20:00