Három film, melyeket soha nem fogsz elfelejteni – Varga Ágota retrospektív sorozat októberben a P’Art Moziban
2024. 10. 11. 16:18Szemünk fénye – Szülei szeme – Láthatatlan kötelek
Egy vak házaspár, és azok egészséges fiának életét követte 19 éven át Varga Ágota Balázs Béla-, UNESCO-, Tolerancia-, Prima-, Filmkritikus-, Ember Judit-díjas filmrendező 2004 és 2023 között.
Különleges, rabulejtő, felzaklató dokumentumfilm trilógiát alkotott róluk. Kati, Győző, és Ferenc Tatabányán élnek. Kati születése óta vak, Győző 16 évesen vesztette el végleg a látását, anyjától örökölt genetikai ok miatt. 2004-ben született meg a kisfiuk, a teljesen egészséges Ferike. Varga Ágota kamerája jelen volt Ferike csecsemőkorában, majd a kisiskolás fiú mellett, aztán Feri 17-18 éves korában is. Szinte minden helyzetben. Otthon, utcán, bevásárlásnál, bálban stb. Feri apró kora óta a szülei támasza, szó szerint anyja és apja szeme, minden nap, mindenhol. Három, acélpántokkal összeszorított ember életébe látunk bele a három filmen keresztül. Meg a szegénységbe, a világtalan élet megrendítő helyzeteibe, a gyerekek bámulatos reziliencia képességébe, és többek közt a nótaéneklésbe is.
A filmek számos díjat nyertek fesztiválokon.* A trilógiát a P’Art Mozi kistermében láthatjuk három egymást követő októberi vasárnap estén. A 2007-ben bemutatott Szemünk fénye címűt október 13-án. A 2015-ben bemutatott Szülei szeme címűt október 20-án. A 2023-ban bemutatott Láthatatlan kötelek címűt pedig október 27-én. A trilógia együtt a legerősebb, de külön-külön teljesen is érthető belőlük a történet. Aki kíváncsi a valóságra egy páratlanul őszinte és költői filmrendező objektívján keresztül, jöjjön a P’Art Moziba.
Sok szempontból felejthetetlen élmény lesz. Varga Ágota 11 éve él Szentendrén. A vele készült interjúnkat három részletben közöljük.
Hogy találkoztál a film szereplőivel?
Katit ismertem még fiatal lány korából, vele forgattam egy dokumentumfilmet még az akkori Magyar televízió HÁLÓ c. dokumentumfilm-műsorába. 18 éves volt, és nótaénekesnek készült. Egy ideje már nem hallottam róla, mikor egyszer csak felhívott, hogy „kisfiam született”! Akkor éppen egy stúdióhoz is kötődtem, kértem egy kamerát és azonnal mentünk forgatni, mert azt gondoltuk, hogy elég érdekes és különleges Kati, a férje Győző, és az éppen megszületett kis Fecó élete ahhoz, hogy egy komoly dokumentumfilm készüljön róluk. Már az inkubátorban lévő kis Fecóról is készültek felvételek, aztán végigkövettük az életüket Fecó 1.5 éves koráig. Örömöket, bánatokat, veszekedést, féltékenységet, aggódást. Ez lett a trilógia első része, a Szemünk fénye. Közben világos lett számomra, hogy a további sorsuk is érdekel, főleg Fecó szempontjából. A második részben, a Szülei szeme címűben, vannak felvételek a 4-5 éves és a 10-11 éves Fecóról is. Tavaly készült el a harmadik rész, a Láthatatlan kötelek, amikor Fecó már 17-18-19 éves. Mindhárom filmben vannak visszautalások a régi filmekből, így komplett filmek önállóan is. Így forgattunk velük szakaszosan, majd két évtizeden át.
Kati, a férje Győző és Fecó annyira természetesen léteznek a filmekben, mintha nem is lenne ott a kamera. Hogy tudtad ezt elérni? Ennyire összebarátkoztál velük?
Hullámzó volt a kapcsolatunk. Például nem tetszett nekik, hogy a veszekedéseket is felvesszük, de meg tudtam őket győzni, hogy nincs értelme egy szépelgő filmet készíteni, amiben minden tökéletes. Az, hogy természetesek, – többek között – annak is köszönhető, hogy nagyon régi velük kapcsolatom. De annak is, hogy az összes filmemben meg tudtam teremteni azt a bizalmi légkört, amiben a szereplőim teljesen önmagukat adják. Valószínűleg ez az igény sugárzik belőlem a filmem szereplői iránt. Meg sem engedném, hogy modorosak legyenek.
Egészen kicsi stáb volt jelen a helyzetekben?
Én, egy operatőr, a hangmérnök meg egy technikus mentünk velük mindenhova, de a 9-10-11 éves Fecóval legtöbbször csak én beszélgettem kettesben egy kis kamerával a kezemben, miközben mást is csináltunk. Mentünk játszótérre, boltba, mert a többiek előtt nem tudott megnyílni. A harmadik filmben már akkora feszültségek voltak a már majdnem felnőtt Fecóban, hogy nem volt könnyű megnyitni őt.
Miből volt a feszültség?
Akkorra már Fecó apja, Győző határozott meg mindent. Amíg egészen kicsi volt Fecó, még találkoztak rokonokkal, ismerősökkel, de aztán teljesen elzárkóztak lényegében mindenkitől. Már amikor a második filmet forgattuk egy szoros hármas egységben voltak, senkit nem engedtek közel magukhoz, a gyerekhez meg főleg nem.
Szívszorító látni a második részben, hogy nem engedték például, hogy a kisfiú a nagypapájánál töltsön egy hetet a vakációban. Ezért is érdekesek ezek a filmek, mert tényleg objektívek, nem sugalmaznak véleményt. A látottak egyrészt felébresztik az együttérzésünket, másrészt rémísztő ahogy a gyereknek már egészen kicsi korától felnőttként kell helyt állnia. Lényegében dolgozik.
Voltak megdöbbentő helyzetek nekem is. Amikor Katit vigasztalja a kisfiú a nótaverseny után, koraéretten, döbbenetesen kiérlelt mondatokkal. Rengetegféle reakciót kaptam a filmekre. Volt, aki azt mondta, hogy megérti, hogy „szültek maguknak” segítségnek egy gyereket. És volt, akit elborzasztott Fecó sorsa.
Vége az interjú 1. részének.
*A SZEMÜNK FÉNYE című film elismerései:
Bronz Remi Díj WordFest Houston 2007.
Legjobb Portréfilm Díja International Disability Film Festival, Rio de Janeiro 2007.
Különdíj Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete 2007.
Elismerő Oklevél Vukovar Filmfesztivál 2008.
A film a következő fesztiválokra kapott még meghívást:
Guangzhou, Kína nagyszabású dokumentumfilm fesztiválja
Amszterdam IDFA dokumentumfilmek kiemelt nemzetközi seregszemléje
Szarajevó-i Filmfesztivál
Bergamo-i Filmfesztivál
Krakkói Filmfesztivál
Monterrey Nemzetközi Filmfesztivál
WL
